Debreceni Zoltán író: Várhat Kányai uram fogadója...

A Hajdúbagosi réteken mind elhervadt már minden virág,
vadrózsát sem látok sehol.
Az égen egyetlen madár sem dalol.
Egy beteg cigány író egy kidőlt száraz fára pihenni leült valahol.

Szívéből kihalt a szeretet,
benne tombol a fagyos jeges tél.
Lelkében teljesen csend lett,
elhallgatott a szerelmes nyári szél.

A Kányai uram fogadóban a faasztal hiába vár,
színes gyertyák fénye alatt.
Az én helyem lehet már ott,
Örökre üresen marad.
 
 
Megosztás a Google Pluson