Debreceni Zoltán író: Reményt várva...

Megint úgy megy el a nyár
csak bús emlék marad.
Kenyér helyett sérelem és bánat érkezik.

A cigány-embernek ez már megszokott dolog.
Nappal mosolyog.
Csak este sír magában.
Mikor lenyugszik csendesen a nap.

S várja reggelig az új napsugarat.