Debreceni Zoltán író: Cigány sors...

Siratom a halálát a gyönyörű szép nyárnak.
Keserű életét a magyar cigányságnak.

Lassú romlását az életünknek.
Sárba tiprását a becsületünknek.

Hontalanok vagyunk,
nincsen nekünk hazánk.
Ott kell nekünk romáknak élnünk és szenvednünk,
ahol megszűlt édesanyánk.

Lassan elvándorlunk,
de azt sem tudjuk hova.
Mert nincs a nagy világban,
 egy békés cigány haza.

Néhány cigány társunk miatt azt modják: pusztúljun el,
tünjün innen haza.

 -De hova?
Nincsen cigány haza.


Megosztás a Google Pluson