Csata Ernő: Fehéregyháza

             ...az Ispán-kútnál
Te már nem tudhatod Sándor,
mennyire sajnálom,
hiába volt vers,
hiába volt álom,
a szent világszabadságot
nem harsogták el semmi áron.
Hiába vártátok makacsul
Hadak útjáról a lovasokat,
hiába ágyúztátok le nyergéből
Szkarjatyin tábornokot
s szerettétek apóvá Bemet,
nem győztétek le a kozák sereget.
Holttesteken át fújó paripák
mások diadalára száguldtak,
akik ravaszabbak és többen voltak.
Hiába fordult másfele a világ kereke,
ma sem tudjuk pontosan,
a gyilkos mivel s hol teremtett le.
Végül is,
hol boruljunk sírod fölibe?
Azóta is valahányszor
feltört belőlünk
az ősi szabadságálom,
mindig nyakunkba szakadt
a keserű járom,
de egyszer a mi fohászunk is
eljut az égi mezőkre.
Mozdulatlanná formálva
bronzba, márványkőbe,
imánkba foglalunk
időtlen időkre.