Lelkes Miklós: Költő, 1848

Nem Ő, - egy Óriás, aki akarhat,
vett kezébe kis semmi-forradalmat,
mely kihunyt volna, gyertyaként a szélben,
de így Fény lett, az Óriás kezében.
Az Óriás: Európai Álom.
Kis falvakban született, csillagvárón,
s városszéleken, hol bús ebek néztek
szemébe fáradt, tört-hátú szegénynek,
s hogy naggyá lett tanító Gondolatban,
itt is, ott is mutatta: Haza hol van.
Ó, csacska Pest! Magad gondoltad nagynak?
Nagy dolgokat csak Óriás akarhat!
Európát akkor kezébe vette,
s figyelt készülő csillag-égjelekre.
Ha Óriás nincs, (aki ma élsz, nem látod
milyen pökhendi Helytartótanácsod?!)
hiába akár milliónyi zászló
háromszínével igazat kiáltó.
Költő, naiv, szabadság-éhes lélek,
akkor még dehogy láttad az Egészet!
Versed elhitte magát Óriásnak, -
ilyen vers nincsen, becsapott a látszat.
Ma Óriás sehol, - és pusztul minden,
ami csak érték lehetne a szívben,
A tömeg bámul, becsapja a látszat,
s tapsol a hordószónok-kiskirálynak.
Lesz Óriás? Ma még túlontúl messze.
Most Ördög figyel égi fényjelekre.
Egy Világot foglalt le (nem egy nyomdát!).
Hazugságait gyors géphadak ontják.
Csacska népség, elbutított, - de szánlak!
Azt sem látod, mit elődeid láttak.
Más-más időt mutatnak most az órák:
egyik gazdagnak dobja arany csókját,
a másikon ott sír megkopott számlap,  -
de itt, ha szánnak, csak álszentül szánnak!
Költő! Ne higgy, bármint is ünnepelnek!
Sírba juttatták majdnem minden versed.
Az "Anyám tyúkjá"-t szavalgatják, persze,
(s legyint, ki tyúkját hiába kereste!),
..de "Nemzeti dal"-od? Búsít, s nevettet.
Még hogy "Talpra..."? Még hogy ez volna "nemzet"?!

(2009)
Megosztás a Google Pluson