Csata Ernő: Március 15.

             ... Marosvásárhelyen

Március idusán
Sándor, amint láttad,
körülötted déltől-estig
nagyon sokan álltak,
szavaltak s koszorúztak
kacagó diákok:
kamaszos fiúk
s székelyruhás lányok,
sorban, sokan-sokan mások.
Előbb a szocik,
később majd a pógik,
magyaríknál mostanság
ez vészjóslóan dívik.
A helyzet azért
nem olyan szomorú,
néha lehet derű is,
nem mindig csak ború.
A Maros mentén
bőven találni még magyart,
aki érzi még s érti
a Talpra magyart.
Igaz, van közöttük
sok Kászoni és Faragó,
aki már nem tudja:
mi az „á” és mi az „ó”.
Akad néha szép nevű Rákóczi,
kit ha nevéért dicsérsz,
csak azt tudja mondani,
hiába szimbólum, nemzeti eszme:
eu totus nu stiu ungureste.*

               (*én mégsem tudok magyarul)
Megosztás a Google Pluson