Térdre rogyaszt a későn hullt hó.
Nyög alatta a templomkereszt.
Jézus szent testéről lehulló
Vér, jég-csatakos levet ereszt.
Földre fekszik a virág, s bokor.
Elnyúlik telve fagy-bánattal.
Lerázom hóterhét. "Te botor!
Mit érsz öngyilkos alázattal?!
Rideg tél legyőz, hogyha hagyod!
Megöli élni vágyó lelked.
Állj fel! Elpusztul jövő-magod!
Álmodat megtörni ne engedd!
Eljön a tavasz nemsokára!
Bár késik, meghozza melegét.
Termékenységet szór a tájra.
Zord tél csak rossz álom, nem egyéb..."
Nyög alatta a templomkereszt.
Jézus szent testéről lehulló
Vér, jég-csatakos levet ereszt.
Földre fekszik a virág, s bokor.
Elnyúlik telve fagy-bánattal.
Lerázom hóterhét. "Te botor!
Mit érsz öngyilkos alázattal?!
Rideg tél legyőz, hogyha hagyod!
Megöli élni vágyó lelked.
Állj fel! Elpusztul jövő-magod!
Álmodat megtörni ne engedd!
Eljön a tavasz nemsokára!
Bár késik, meghozza melegét.
Termékenységet szór a tájra.
Zord tél csak rossz álom, nem egyéb..."