Zord emlékeimbe hullnak képtelen álmaim,
egy tavasz rebben tova, ám meg sem született,
mint holt magzat, az idő áll, sorvad-sír a télben,
fekete vércseppek közt holnapok szűkölnek, fakó remény
jár-kel számban a szó iszonyat hangra vár, jövőt keres
rút árnyék szemem, ha visszatekint halált talál.
egy tavasz rebben tova, ám meg sem született,
mint holt magzat, az idő áll, sorvad-sír a télben,
fekete vércseppek közt holnapok szűkölnek, fakó remény
jár-kel számban a szó iszonyat hangra vár, jövőt keres
rút árnyék szemem, ha visszatekint halált talál.
