Szabó Zoltán (F) - Kicsi Virág

Pici, puha, csöppnyi virág,
Te vagy nekem most a világ.
Gyökereid nem tagadod,
Táplálékod megragadod.
Szárad könnyű, hajlékony,
Nem akadály már a balkon.
Így növekszel szabadon,
Bekúszva minden ablakon.
Érlelődik a mag is már,
De elszórni volna most még kár.
Beszőtt mindent az életed,
Ez lesz majd a végzeted!
Virágot bontasz hajnalban,
Hiba volt, most nagy baj van!
Észrevettek, feltűntél!
Rossz volt a hely, amelyre nőttél!
Írmagod sem maradhat,
Szívemben csak űr maradt...