Kései Hold utat mutat,
Lassan újra megvirrad.
Megint egy út, megint egy éj,
Elmúlt ismét egy szenvedély.
Mielőtt hazaérkeznék,
Lapozok a könyvemben egyet még.
Valami dal a távolból,
Valamiért ismerősen szól.
A város szélén lepukkadt bár,
Idegenek köszönnek rám.
Mielőtt belekezdenék,
Lapozok a könyvemben egyet még.
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék,
Az úgy lesz jó vagy úgy lesz rossz,
Mást úgyse tehetnék.
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék,
Csak az itt, és csak a most,
Erőt ebből merítenék.
S mielőtt újrakezdeném,
Lapozok a könyvemben egyet még.
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék.
Az úgy lesz jó, vagy úgy lesz rossz,
Mást úgyse tehetnék,
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék,
Csak az itt, és csak a most,
Erőt ebből merítenék.
Lassan újra megvirrad.
Megint egy út, megint egy éj,
Elmúlt ismét egy szenvedély.
Mielőtt hazaérkeznék,
Lapozok a könyvemben egyet még.
Valami dal a távolból,
Valamiért ismerősen szól.
A város szélén lepukkadt bár,
Idegenek köszönnek rám.
Mielőtt belekezdenék,
Lapozok a könyvemben egyet még.
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék,
Az úgy lesz jó vagy úgy lesz rossz,
Mást úgyse tehetnék.
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék,
Csak az itt, és csak a most,
Erőt ebből merítenék.
S mielőtt újrakezdeném,
Lapozok a könyvemben egyet még.
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék.
Az úgy lesz jó, vagy úgy lesz rossz,
Mást úgyse tehetnék,
Bárhová is vigyen a sors,
Bárhová is érkeznék,
Csak az itt, és csak a most,
Erőt ebből merítenék.