Gyarló az ember, milliónyi vággyal,
mint a tenger milliónyi titkával.
Gyarló a Nap is, mint ahogy a Hold is,
becsapják egymást üde mosolygással.
Gyarló az Isten, gyarló ez a világ,
gyarló a dudva, gyarló minden virág.
Ilyenné lettünk: csalók és hazudók,
csupa vágyakozás, ezernyi kínzás.
Változna, ha tudna, de ugyan hova?
Kerek ez a Föld, nincs egyetlen sarka.
Itt éljük életünk, s ha egyszer halunk,
mások leszünk, de az az Isten dolga.
Embernek lenni, tisztán szűzi vérrel,
meghalni magzatként, csak annyi bűnnel
oly nehéz, mint a folyóval sodródni
víz felett, s nem elmerülni örvénnyel.
Hazug minden nap, hazug az életünk,
végig sodródunk, csak víz felett legyünk.
Mert bíznunk kell a percbe, a holnapba,
s van igazunk is, a bűnbánó lelkünk.
mint a tenger milliónyi titkával.
Gyarló a Nap is, mint ahogy a Hold is,
becsapják egymást üde mosolygással.
Gyarló az Isten, gyarló ez a világ,
gyarló a dudva, gyarló minden virág.
Ilyenné lettünk: csalók és hazudók,
csupa vágyakozás, ezernyi kínzás.
Változna, ha tudna, de ugyan hova?
Kerek ez a Föld, nincs egyetlen sarka.
Itt éljük életünk, s ha egyszer halunk,
mások leszünk, de az az Isten dolga.
Embernek lenni, tisztán szűzi vérrel,
meghalni magzatként, csak annyi bűnnel
oly nehéz, mint a folyóval sodródni
víz felett, s nem elmerülni örvénnyel.
Hazug minden nap, hazug az életünk,
végig sodródunk, csak víz felett legyünk.
Mert bíznunk kell a percbe, a holnapba,
s van igazunk is, a bűnbánó lelkünk.
