Szolid akác árnyékában,
ha elkap a huzat,
agyad mámorba ragad;
S a fények kertjében
találod magad.
S a fényfürdőből valóság lesz.
Becsapva émelygő szemed,
daloló köveken taposva,
eljutsz egy rejtélyes faluba.
S ujjongó nép fogad.
Nézve a végtelen tömeget,
elámulsz az igaz léten,
csillogó szemek egében.
S megcsodálod a világot.
Álló lámpán egérhorda,
füvek között tücsökszólam,
levegőben szálló fények,
értékei az életnek.
S leragadsz a valóságban.
Megcsodál egy gyereksereg,
serényen megfogják kezed;
S új helyen ébredsz,
színtered a játszótér lesz.
S megjelenik gyermeki éned.
Régi idők játékával,
a mesés hinta-palintával,
csalfa angyali ajándékot kapsz,
s felébred kalandvágyó múltad.
S jön a falu vezetője.
Kiragadva gyermeteg mesékből,
szivárvány utak sűrűjén
elénekli szörnyű végzeted.
S félelemmel csordulsz tele.
Falunak sötét szegletében
ördögi banya rejteke van;
Mely gonosz, vad, s lelkeket fal;
S az ő lelkét kell kitépned majd.
S megerősíted a szíved.
Érkezik egy szolgalelkű lány,
ki megfogva remegő kezed,
a rejtekig száll veled.
S kettéválik utatok.
Hős kezeitek elszakadnak,
bátran a sötétbe szaladsz;
Nyomaidon harsogó fénycsóvákkal
világítod meg a zord utat.
S a banya háza eléd tárul.
Reszkető ablak előtt pókháló,
rajta egy nagy keresztespók,
ajtón csont a kopogtató.
S a szíved fellángol.
Esőszemnyi félelemmel,
s egy népnek erejével
berohansz az ördögi házba.
S a szemed elé tárul minden.
Öregasszony, félelmet sütve
megkérdezi, éhes vagy-e?
S Te azt zenged, Igen!
S a banya eléd tálal.
Reszkető fogakkal kanalat emelsz,
reméled, megmentik gyáva életed,
de ráébredsz, nincs ott más, csak Te.
S fordulat következik be.
Felemeled a poros kanalat,
s a félelembe harapsz, és
az öreg banya elkezd mesélni.
S minden megváltozik.
Kitaszított lélek ő,
kinek ősei éltek itt;
S a falu vezetői
tüntették el szeretteit.
S újragondolsz mindent.
Mit tettem? Becsapva magam,
hallgattam hamis szókra,
s bűnbe vetettem magam!
S a banya megmenekül.
Elmormolod igaz jöttöd,
s eltűnik a hamis köntös,
s a banya meghálálja.
S megváltó ajándékot kapsz.
Egy szívből jövő mosolyt,
megköszönve igaz tetted,
szívedet szeretet tölti meg;
S új értelmet kap az élet.
S a sírás lesz az úr.
Lelketek összeforrva zúg,
megnyílik egy titkos zár,
s egy rejtélyes ajtón át
a lét tengere eláraszt.
S eltűnik a banya háza.
Szolid akác árnyékában
kinyílik csillogó szemed;
S véget ér a valós álom,
új céllal zárva életed.
Elhozni egy igaz világot!
ha elkap a huzat,
agyad mámorba ragad;
S a fények kertjében
találod magad.
S a fényfürdőből valóság lesz.
Becsapva émelygő szemed,
daloló köveken taposva,
eljutsz egy rejtélyes faluba.
S ujjongó nép fogad.
Nézve a végtelen tömeget,
elámulsz az igaz léten,
csillogó szemek egében.
S megcsodálod a világot.
Álló lámpán egérhorda,
füvek között tücsökszólam,
levegőben szálló fények,
értékei az életnek.
S leragadsz a valóságban.
Megcsodál egy gyereksereg,
serényen megfogják kezed;
S új helyen ébredsz,
színtered a játszótér lesz.
S megjelenik gyermeki éned.
Régi idők játékával,
a mesés hinta-palintával,
csalfa angyali ajándékot kapsz,
s felébred kalandvágyó múltad.
S jön a falu vezetője.
Kiragadva gyermeteg mesékből,
szivárvány utak sűrűjén
elénekli szörnyű végzeted.
S félelemmel csordulsz tele.
Falunak sötét szegletében
ördögi banya rejteke van;
Mely gonosz, vad, s lelkeket fal;
S az ő lelkét kell kitépned majd.
S megerősíted a szíved.
Érkezik egy szolgalelkű lány,
ki megfogva remegő kezed,
a rejtekig száll veled.
S kettéválik utatok.
Hős kezeitek elszakadnak,
bátran a sötétbe szaladsz;
Nyomaidon harsogó fénycsóvákkal
világítod meg a zord utat.
S a banya háza eléd tárul.
Reszkető ablak előtt pókháló,
rajta egy nagy keresztespók,
ajtón csont a kopogtató.
S a szíved fellángol.
Esőszemnyi félelemmel,
s egy népnek erejével
berohansz az ördögi házba.
S a szemed elé tárul minden.
Öregasszony, félelmet sütve
megkérdezi, éhes vagy-e?
S Te azt zenged, Igen!
S a banya eléd tálal.
Reszkető fogakkal kanalat emelsz,
reméled, megmentik gyáva életed,
de ráébredsz, nincs ott más, csak Te.
S fordulat következik be.
Felemeled a poros kanalat,
s a félelembe harapsz, és
az öreg banya elkezd mesélni.
S minden megváltozik.
Kitaszított lélek ő,
kinek ősei éltek itt;
S a falu vezetői
tüntették el szeretteit.
S újragondolsz mindent.
Mit tettem? Becsapva magam,
hallgattam hamis szókra,
s bűnbe vetettem magam!
S a banya megmenekül.
Elmormolod igaz jöttöd,
s eltűnik a hamis köntös,
s a banya meghálálja.
S megváltó ajándékot kapsz.
Egy szívből jövő mosolyt,
megköszönve igaz tetted,
szívedet szeretet tölti meg;
S új értelmet kap az élet.
S a sírás lesz az úr.
Lelketek összeforrva zúg,
megnyílik egy titkos zár,
s egy rejtélyes ajtón át
a lét tengere eláraszt.
S eltűnik a banya háza.
Szolid akác árnyékában
kinyílik csillogó szemed;
S véget ér a valós álom,
új céllal zárva életed.
Elhozni egy igaz világot!
