Nem szeretett központban lenni,
Vidáman, hangosan beszélni.
Meghúzódott, kissé röpködött,
Amíg a szárnya el nem törött.
Talán egy aprócska fény,
Másoknak egy kis remény.
Vagy csak egy átlagos lány,
Kire rátör a magány.
Hazug mosollyal jár-kel,
Megtelik más örömével.
Elsőre kissé hamiskás,
Belülről annyira más.
Bátortalan, félős? Egy segítség?
Egy igazi hős? Egy tehetség?
Édes anyukám szeme fénye,
Valakinek a szenvedélye.
Egy ember, ki tanul a hibáiból,
Kinek elege van a világából.
Ki szeretne előre jutni,
Néha csak minden elől elbújni.
Vidáman, hangosan beszélni.
Meghúzódott, kissé röpködött,
Amíg a szárnya el nem törött.
Talán egy aprócska fény,
Másoknak egy kis remény.
Vagy csak egy átlagos lány,
Kire rátör a magány.
Hazug mosollyal jár-kel,
Megtelik más örömével.
Elsőre kissé hamiskás,
Belülről annyira más.
Bátortalan, félős? Egy segítség?
Egy igazi hős? Egy tehetség?
Édes anyukám szeme fénye,
Valakinek a szenvedélye.
Egy ember, ki tanul a hibáiból,
Kinek elege van a világából.
Ki szeretne előre jutni,
Néha csak minden elől elbújni.
