Kövecses Anna - Irigykedés helyett

Irigylem a lenge szellőt,
Mely andaloghat fülledt nyári éjszakán;
Irigylem a heves vihart,
Mely táncot lejthet tenger fodor-habján.
Irigylem a csendes esőt,
Mely természet gyötrő szomjára gyógyír;
Irigylem a vad zivatart,
Mely tomboló erejével küzdelemre szólít.
Irigylem a derűs tavaszt,
Mely illatos virágfátyolt boríthat a világra;
Irigylem a fagyos telet,
Mely hópelyhekkel díszíthet komor tájat.
Irigylem a kéklő eget,
Mely vidám azúr-mosolyt csalhat orcára;
Irigylem a rőt felleget,
Mely a cikázó villámok menedék-oltára.
Irigylem a tarka rétet,
Mely üde színfoltot csempészhet a mába;
Irigylem a kihalt erdőt,
Mely a nyugalom hangjainak kotta-tára.
Irigylem a heves tüzet,
Mely pusztíthatja az élet komor bánatát;
Irigylem a szerény erőt,
Mely tárhatja a valóság szeretet-ajtaját.
Irigylek minden létezőt,
Mely jósággal tölti be a szenvedő világot;
Hogy ne kelljen irigykedni:
Változtassunk, s fohászkodjunk hű imához!