1, Néhány nappal az után, hogy eljött a nagy sárkány, és üdvözlésképp felzabálta terheim, de még az előtt, hogy kiadta volna jussomat, tehát a sors mindig csak rövid ideig tartó légüres terében lebegve, Zsolt barátommal úgy döntöttünk, ideje lemosni arcunkról a hétköznapok rizsporát. De mivel mindig vastagon keni arcunkra az élet a hamisságot, erőteljes oldószerre és alapos tisztálkodásra volt szükségünk. Így indultunk hát neki, tisztán és őszintén, hazugságok nélkül, egy alapos mosakodás után, a budapesti éjszakának.
L, aki önként csatlakozott hozzánk, és arról volt híres, hogy pár éve, egy forgatáson, lepattintott egy híres színésznőt, rögtön megérezte, hogy alkalmi szövetségesre talált bennem... Némi meddő vita után, tárcám éhségét csillapítva, beléptünk egy bank előterébe, s míg alaposan megtömtem a bukszám, hangot adtam vizelési kényszeremnek. Gátlástalan őszinteségi rohamom azonban nem érte be ennyivel, így hát alaposan eláztattam a sarokba állított papírkosarat, s míg Zsolt barátom kétségbeesve jajveszékelt, L csak ennyit ismételgetett: "Ez egy hőstett... ez egy hőstett..." Percekkel később Zsolt barátom kisfiáról kezdtem mesélni egy lánynak, akit a barátnőjével együtt az előbb szólítottunk le, míg a másikat L vette kezelésbe egy kapualjban, így mentve meg barátunkat egy esetleges őszinteségi roham kellemetlen következményeitől...
2, Másnap délután, még mindig üres fejjel, és kavargó gyomorral becsoszogtam a műterembe, ahol mindig aggodalmas tekintettel már várt rám a Múzsa, készen állva arra, hogy ma is megnyissa bennem a csapokat, hogy szellemi végtermékeimet ismét a világra zúdíthassam. Azonban az aggodalmas tekintethez most kérlelően lebiggyesztett ajkak társultak, így hát nem volt más választásom, lekevertem neki egy hatalmas pofont, amitől nagyot csattanva a földre zuhant. Összehúzódva és remegve, arcát a tenyerébe temetve halkan zokogni kezdett, és a fenekével nézett vissza rám, ami a feszes cicanadrágban csak még bosszantóbbnak hatott. Tehetetlen dühömet az egekig korbácsolva, verni kezdtem a szíjammal, nem hallva se sírást, se könyörgést, se jajveszékelést. Majd kisvártatva, mint aki jól végezte dolgát, kisétáltam a teremből és otthagytam a zokogó Múzsát, és miközben rágyújtottam egy cigire, nagyot rúgtam a macskámba.
L, aki önként csatlakozott hozzánk, és arról volt híres, hogy pár éve, egy forgatáson, lepattintott egy híres színésznőt, rögtön megérezte, hogy alkalmi szövetségesre talált bennem... Némi meddő vita után, tárcám éhségét csillapítva, beléptünk egy bank előterébe, s míg alaposan megtömtem a bukszám, hangot adtam vizelési kényszeremnek. Gátlástalan őszinteségi rohamom azonban nem érte be ennyivel, így hát alaposan eláztattam a sarokba állított papírkosarat, s míg Zsolt barátom kétségbeesve jajveszékelt, L csak ennyit ismételgetett: "Ez egy hőstett... ez egy hőstett..." Percekkel később Zsolt barátom kisfiáról kezdtem mesélni egy lánynak, akit a barátnőjével együtt az előbb szólítottunk le, míg a másikat L vette kezelésbe egy kapualjban, így mentve meg barátunkat egy esetleges őszinteségi roham kellemetlen következményeitől...
2, Másnap délután, még mindig üres fejjel, és kavargó gyomorral becsoszogtam a műterembe, ahol mindig aggodalmas tekintettel már várt rám a Múzsa, készen állva arra, hogy ma is megnyissa bennem a csapokat, hogy szellemi végtermékeimet ismét a világra zúdíthassam. Azonban az aggodalmas tekintethez most kérlelően lebiggyesztett ajkak társultak, így hát nem volt más választásom, lekevertem neki egy hatalmas pofont, amitől nagyot csattanva a földre zuhant. Összehúzódva és remegve, arcát a tenyerébe temetve halkan zokogni kezdett, és a fenekével nézett vissza rám, ami a feszes cicanadrágban csak még bosszantóbbnak hatott. Tehetetlen dühömet az egekig korbácsolva, verni kezdtem a szíjammal, nem hallva se sírást, se könyörgést, se jajveszékelést. Majd kisvártatva, mint aki jól végezte dolgát, kisétáltam a teremből és otthagytam a zokogó Múzsát, és miközben rágyújtottam egy cigire, nagyot rúgtam a macskámba.
