Dér Ildikó - Március

Fehér a táj
hideg szél metszi
a rügyező fákat
március várat

Idegen még
ismeretlen emberek
bűvkörében kattog a létem

Furcsa mintha
kilöktek volna csónakom
magányosan ring
egyedül megint

Kell hogy erre járj
márciusi nyár
szöknek a percek
kereslek

A hajnali csendben
madarak zengnek
várnak téged

Hangod még képzelet
Kedves Kedves
mint a zsongó természet
kinyitod szívemet

Az ajtóban állsz majd
szemedben ott lesz minden
mit követeltem
megfoghatatlan az érzés
mit üzensz nekem

Várlak
nem számít már
napsütötte táj
kabátodba bújva
melegszik a vágy