Daivy Doren - Fátum

Ezernyi buborék bőrömön,
Mesterem, te fatális öröm,
Sodródó partokon visz az ár,
Elmar a poétikus óceán.

Gyere velem, gyermek!
Bújj mellém! Ne félj!
Nedves karom burkot von köréd,
Merülünk a hullámok ölén.

Halld csukló szavaim, s viseld
sorsodat, bármerre visz el.
Emlékek korcs hada kísér,
S bár ázott már a test, még ítél

a Matróz lélek, s a világ
óceánjába benned újraéled.
Merülj el! Merülj!
Feljönni rettegek egyedül.

A folyam igaz barát, bár
sodor téged utadon,
A meder nekünk kiszabott,
Úszol végtelen sorsodban...
Ember nyugalom!