Az önbecsapás zsörtös rongyait fellelve,
magamra húzhatnám, mint törölt emlékeket.
Fájó töredékét egybeolvasztanám, hogy
sorsként övezze hamis emlékképeimet.
Ó, hát láthatod, most is könnyedén könnyezek,
de csak azért, mert egyre unom, hogy öregszem.
A lelkemben belül is, olvadó haraggal,
eltévedek folyton, ha szaladva marasztal.
Utam hova vezet, hisz` becsuktam a szemem?
Szívem tükre mutathat majd visszirány-jelet.
magamra húzhatnám, mint törölt emlékeket.
Fájó töredékét egybeolvasztanám, hogy
sorsként övezze hamis emlékképeimet.
Ó, hát láthatod, most is könnyedén könnyezek,
de csak azért, mert egyre unom, hogy öregszem.
A lelkemben belül is, olvadó haraggal,
eltévedek folyton, ha szaladva marasztal.
Utam hova vezet, hisz` becsuktam a szemem?
Szívem tükre mutathat majd visszirány-jelet.
