Bíbor Kata - Vadút után

Mostanában megkönnyez a reggel,
mint derekam köré font gyermekkezek;
mintha sötét erdőből tisztásra érnék
hosszú vadút után, ha ébredek.
Az éj szakadó pókhálófonál,
s kihull mind, mi gonddal szőtt,
fényt szül a Nap, hangtalan,
elnézik fák és a háztetők.
Innen, az ablakból lelenc a reggel,
kócolni vágyom lobonc-haját,
nap mint nap várni,
látni, ahogy felnő,
hogy felém szaladva derekam fonja át.