Gerlei Dávid: Állomás

Ezen földi lét rögös útját járva
sorra esek el, s állok újra lábra
azért, hogy Akkor majd jobb legyen.
Lesz-e egy tenyérnyi helyem,
ha egyáltalán létezik a Hely?
És mely dimenzióban, mely
univerzumban van, ha van,
s beléphetek-e magam,
vagy csak angyal-patkolta rőt paripák
munkában megfáradt vállain át-
vetett kötélen húzott
tüzes szekéren, Illés karjaiban?
És van-e egyáltalán olyan,
aki az úton a karjába venne,
hogy együtt repüljünk megpihenve,
s meg se álljunk, csak Szent Péter
házánál, ahol megszűnik az éter?

Mert ha nincs, nekem a fekete selyem
marad. Balzsamtól illatozik majd fejem,
s a temetőkertben vett áldomás
lesz az utolsó állomás.