amint június jobbodra csepegteti aranyát,
abba a húsz tavaszos gyermekmosolyodba
utat törvén magának borzas szemöldököd feketéjében.
Jól nézel ki az ingemben,
melled finoman kibújik két gomb között,
csak akkor látom, ha fejemet kissé jobbra hajtom,
kettéosztva egy szike táncától,
a doktorok is tévedhetnek az áttéttel kapcsolatosan.
Szemeid életet lüktetnek,
egyesek azt mondják, a lélek tükre,
tieid lélekre nyíló ablakok,
fekete és zöld és fehér sárkányokat eregetvén
altatódalokat dúdoló,
szabadságot futkorászó és kiabáló, vizes lufikká robbanó
színes gyerekek között.
Meleg pórusaid zamata orromba mászik,
szivárványhártyámba és füleimbe,
megtölti számat és tüdőmet,
vállad, ellazult bicepszed
és ízletes ínszalagjaidat kóstolom.
Tejbegrízből faragnálak meg,
ajkaimat használva,
hogy egész tested betakarjam Velem,
kis fahéjat szórván koronádra,
tudom, mennyire szereted.
És abban a természetes pózban állsz,
ahogy mindig is ismertelek,
jobb lábaddal lábujjhegyen,
az új életed négy centiméterbe, és egy évbe került,
mindig is szeretted Életet, és ő visszaszeretett,
egy kezedet az ég felé nyújtva,
másikkal a piros nadrágod zsebében matatva,
valamit keresve,
talán egy emléket a gyermekvilágról,
melyben sárkányok repültek utánad,
és inged tejbegrízfoltos volt,
és melled egész, és lábaid egyformák,
és úgy szóltál, mint gyermek, úgy gondolkodtál, mint gyermek, úgy értettél, mint gyermek,
és azt választottad, hogy mindörökre az maradj,
bár személyidben azt írja, hogy `91-ben születtél,
és látom, hogy titkon a szakállad is nő,
és mosolyod háztetőként hordja bajszod.
abba a húsz tavaszos gyermekmosolyodba
utat törvén magának borzas szemöldököd feketéjében.
Jól nézel ki az ingemben,
melled finoman kibújik két gomb között,
csak akkor látom, ha fejemet kissé jobbra hajtom,
kettéosztva egy szike táncától,
a doktorok is tévedhetnek az áttéttel kapcsolatosan.
Szemeid életet lüktetnek,
egyesek azt mondják, a lélek tükre,
tieid lélekre nyíló ablakok,
fekete és zöld és fehér sárkányokat eregetvén
altatódalokat dúdoló,
szabadságot futkorászó és kiabáló, vizes lufikká robbanó
színes gyerekek között.
Meleg pórusaid zamata orromba mászik,
szivárványhártyámba és füleimbe,
megtölti számat és tüdőmet,
vállad, ellazult bicepszed
és ízletes ínszalagjaidat kóstolom.
Tejbegrízből faragnálak meg,
ajkaimat használva,
hogy egész tested betakarjam Velem,
kis fahéjat szórván koronádra,
tudom, mennyire szereted.
És abban a természetes pózban állsz,
ahogy mindig is ismertelek,
jobb lábaddal lábujjhegyen,
az új életed négy centiméterbe, és egy évbe került,
mindig is szeretted Életet, és ő visszaszeretett,
egy kezedet az ég felé nyújtva,
másikkal a piros nadrágod zsebében matatva,
valamit keresve,
talán egy emléket a gyermekvilágról,
melyben sárkányok repültek utánad,
és inged tejbegrízfoltos volt,
és melled egész, és lábaid egyformák,
és úgy szóltál, mint gyermek, úgy gondolkodtál, mint gyermek, úgy értettél, mint gyermek,
és azt választottad, hogy mindörökre az maradj,
bár személyidben azt írja, hogy `91-ben születtél,
és látom, hogy titkon a szakállad is nő,
és mosolyod háztetőként hordja bajszod.
