Bense Orsolya: Lüktető

Diribdarab
lenn a földön,
összetörve,
elfeküdve.
Kinek sikít?
Minek sikít?
Úgysem hallja
meg, akit hív.

Kávéfoltos,
kekszdarabos
minden emlék,
ami széttép.
Vágytoronyból,
fáj-cellából
előlüktet
bűnös ötlet.

A jólelkű
mindent eltűr.
Alkoholban
fulladozva,
vér, ha csöppen,
szép elröppen,
s madár száll a
keresztfára.