A programról 2012. április 23-án szereztem először tudomást, amikor a kollégám besétált a munkahelyünkre egy közepes méretű dobozzal, amiben húsz darab ugyanolyan könyv pihent. Ő önkéntesként húsz könyvet oszt ki a környezetében, amelyekből kaptam egyet én is. Ezek a könyvek speciálisan erre az alkalomra lettek nyomtatva, a szerzőktől a kiadókon át az önkéntes terjesztőkig senki nem kér érte anyagi ellenszolgáltatást.
A választható szerzők idén többek között Jane Austen, Paulo Coelho, Roald Dahl, Charles Dickens, Stephen King, Cormac McCarthy. Kolléganőm „Emma Donoghue: Szoba” című regényét kérte, amely könyvből egy példány időszakos tulajdonosa lettem. Időszakos, mivel az adományozás lényege abban rejlik, hogy a kapott könyvet elolvasom, regisztrálom a rendezvény honlapján, majd továbbadom valakinek, aki még nem olvasta. A speciális nyomtatás miatt a könyv valódi borítója kisebb képen szerepel, „A Könyvek Nemzetközi Éjszakája 2012” felirattal, a hátsó borítón a könyv ismertetése helyett rövid leírás a programról, míg a belső oldalakon pár plusz lap, a lényeges információkkal arról, hogy hogyan működik, mi a teendő. Az első lapon szerepel a név, akitől kaptam, a hely, ahonnan ő elhozta a könyveket, illetve egy egyéni azonosító kód, mellyel a honlapon regisztrálhatjuk a könyvet, és ha más is regisztrálja, akkor nyomon lehet követni, hogy az adott könyv hány emberhez jutott el, így növelve a legalább kétmilliós, ingyen könyvet olvasók táborát. Ezzel a rendszerrel (úgy tűnik) mindenki jól jár: jó reklám a szerzőnek, kiadónak, nyomdának, könyvesboltnak, könyvtárnak, és ingyenes olvasmány az embereknek, akik ettől talán jobban megszeretik a könyveket. A rendezvény során mindezek felett legalább 400 000 példányban rendelkezésére bocsátanak könyveket kórházaknak, iskoláknak, börtönöknek is, így bővítve a karitatív segítségnyújtásban résztvevők körét.
Az egész kezdeményezést 2010-ben egy könyvkiadói kerekasztal beszélgetésen vetette fel Jamie Byng, az edinburgh-i Canongate kiadó vezérigazgatója. Az ötletet az UNESCO által tizenöt éve éve sikeresen, gyerekeknek szervezett olvasásnépszerűsítő programja adta, a „Nemzetközi Könyv Nap”, amelynek keretében az óvodások-iskolások ingyen, illetve kedvezménnyel juthatnak könyvekhez. Ezt az ötletet akarta átvenni, és a felnőttek körében elterjeszteni, bevonva a szerzőktől az olvasókig mindenkit, ezzel elősegítve a könyvpiac fejlődését. A kezdeményezés értő fülekre talált, így még abban az évben nagyon gyorsan megszervezték az első, „A Könyvek Nemzetközi Éjszakáját” a 2011-es évre, huszonöt szerző műveivel, köztük Remarque, Marquez, John le Carré regényeivel. Az első alkalommal még március 5-én tartották meg, de idén már április 23-át kiáltották ki a program napjává, amelynek több oka is van. Az UNESCO korábbi kezdeményezésére ez a dátum vált „A Könyv Nemzetközi Napjává”, mivel ezen a napon halt meg Cervantes, és valószínűleg ezen a napon született, illetve halt meg Shakespeare, emellett ezen a napon ünneplik Barcelonában Szent György napját (aki Katalónia mellett Anglia védőszentje is, és névnapján a katalán férfiak hagyományosan virágot adnak a szeretett nőnek, aki könyvvel hálálja meg a figyelmességet).
A 2011-es induláskor még csak Nagy Britannia és Írország területén rendezték meg, idén már az Egyesült Államok és Németország is megtartotta a könyvek ünnepét, így ebben az évben már majdnem 80 000 ember osztott ki több mint két és fél millió könyvet a négy országban. Az egyénileg kiosztható példányszámot huszonötről húszra csökkentették, logisztikai okokból. Az idei évben Angliában 2286 könyvtár jelentkezett a programban való részvételre mint könyvelosztó hely, ami az angol könyvtárak több mint 90%-a, valamint további 630 könyvesbolt, közöttük az egyik legnagyobb, a Waterstones teljes hálózata is csatlakozott a terjesztéshez. A statisztikák szerint a könyvtárak nagy része jövőre is részt kíván venni a programban, és nagyon hasznosnak ítélték a kezdeményezést, szerintük mind a könyvtárak, mind az olvasók profitáltak a rendezvényből. A könyvesboltok már nem olyan nagy számban találták a saját szempontjukból hasznosnak a rendezvényt, de még így is több mint a fele sikeresnek ítélte, aminek az oka talán az lehetett, hogy a könyvek nagy részét könyvtárakból hozták el az önkéntesek.
A kiválasztott szerzők között klasszikusok, híres kortársak vannak leginkább, de megtalálható pár kevésbé ismert alkotó is. Az adományozó olvasóknak a húszas listából kiválasztott, általa már olvasott és szeretett könyvet kell terjeszteni, megindokolva a döntést hogy miért az adott könyvet terjesztené, és hogy a segítők olvasási spektruma még nagyobb legyen, így a művek nem csak a szépirodalom, de a krimi, bestseller, ezotéria műfajokból is kikerülhetnek. Az olvasók elküldhetik a tíz legkedvesebb könyvet, amit látni szeretnének a listán, és azok közül a legtöbb szavazatot begyűjtő könyvek százas listájából választja ki a húsz alkotó egy-egy munkáját egy tizenhét főből álló bizottság, akik között vannak kiadó igazgatók, tévés személyiségek, írók, és két korábbi önkéntes is. Adományozó bárki lehet, aki kitölti és visszaküldi a jelentkezési lapot a kiírt határidőn belül, és alkalmasnak találják a pozícióra. Az idei évben több mint 17 ezer ember adott könyvet Angliában. 18% felett volt a háziasszonyok aránya, 16 % állami szektorban dolgozik, 15% kétkezi munkás. Egy másik felmérés szerint a jelentkezők közül 24% semmilyen végzettséggel nem rendelkezik, tehát elmondható, hogy nem a művelt réteg akart még egy ingyen könyvhöz jutni. Az adományozók köre évről-évre bővülni látszik, és az ötletgazdák egy településről csak egy embernek adnak lehetőséget a terjesztésre, ezzel biztosítva, hogy minél nagyobb részét fedje le az országnak az akció. Az adományozó maga dönti el, hogy kinek adja a maga 20 példányát, a honlap szerint a leggyakoribb az osztálytársak, barátok, család, munkatárs, illetve a börtönökben, kórházakban az adományozó környezetében élő emberek. Olvasható pár szép kis történet arról, hogy hová jutottak el a könyvek. Nekem az egyik kedvencem az volt, amikor az egyik adományozó egy arab férfinak adott egy kötetet, aki megkérte, hogy várjon egy pillanatot, és mondta, hogy ha az adományozó is odaadta a kedvenc könyvét, akkor ő is szeretné a saját kedvencét odaadni. A zsebéből előhúzott egy kis Koránt, és az adományozó nőnek adta ajándékba, majd ezek után megállapodtak abban, hogy nem tudják elolvasni az egymástól kapott könyvet, de azért adni jó, felemelő érzés. Olvashatunk történeteket az afgán frontra kerülő könyvekről, testépítők közé merészkedő vékony nőről, aki félve adta át a könyveket, hostelekben lakó, illetve hajléktalan fiatalkorú szülőkről, akik még soha nem olvastak végig egy könyvet sem, és sok más történetet, melynek mind az a mondanivalója, hogy a könyv érték, és minél szélesebb közeggel kell megismertetni az olvasás élményét. Éppen emiatt a rendezvény sikerrel tudott idén Németországban és az Egyesült Államokban is terjeszkedni, és várják más országok jelentkezését is a programba. Amiben tudnak, segítenek, hasznos tanácsokat adnak a tervezéshez, lebonyolításhoz, nemzetközi cégeket is belevonva a terjesztésbe.
A teljes programban mindenki máshogyan jár jól. A kiadók, nyomdák saját pénzen adják ki a könyveket, de lehet őket támogatni, és a rendezvényre kiadott könyv nagyon jó reklám, ami pozitív véleményt formál az emberekben a cégekről. A kiválasztott szerzők könyvei idáig mindig példányszám növekedést produkáltak a rendezvény után. A könyvtárak, könyvesboltok, mint terjesztési helyszínek támogatóként jelennek meg egy nemes cél érdekében, és még költeniük sem kell rá. A segítő ingyen kap 20 könyvet, amit szeret, és odaadhatja szíve joga szerint bárkinek, és ezzel jót tesz másokkal.
Jövő tavasszal, remélem, Bernhard Schlink: A Felolvasó című könyvét kapom meg! Ha nem, akkor kénytelen leszek magamnak is jelentkezni adományozónak, január végéig még pont van rá időm. Két év múlva pedig örömmel vennék kezembe egy igazán jó könyvet a Nemzetközi Könyvek Magyar Éjszakáján.
Megjelent: ÚKP 2012/12.
Rácz Gergely
Az egész kezdeményezést 2010-ben egy könyvkiadói kerekasztal beszélgetésen vetette fel Jamie Byng, az edinburgh-i Canongate kiadó vezérigazgatója. Az ötletet az UNESCO által tizenöt éve éve sikeresen, gyerekeknek szervezett olvasásnépszerűsítő programja adta, a „Nemzetközi Könyv Nap”, amelynek keretében az óvodások-iskolások ingyen, illetve kedvezménnyel juthatnak könyvekhez. Ezt az ötletet akarta átvenni, és a felnőttek körében elterjeszteni, bevonva a szerzőktől az olvasókig mindenkit, ezzel elősegítve a könyvpiac fejlődését. A kezdeményezés értő fülekre talált, így még abban az évben nagyon gyorsan megszervezték az első, „A Könyvek Nemzetközi Éjszakáját” a 2011-es évre, huszonöt szerző műveivel, köztük Remarque, Marquez, John le Carré regényeivel. Az első alkalommal még március 5-én tartották meg, de idén már április 23-át kiáltották ki a program napjává, amelynek több oka is van. Az UNESCO korábbi kezdeményezésére ez a dátum vált „A Könyv Nemzetközi Napjává”, mivel ezen a napon halt meg Cervantes, és valószínűleg ezen a napon született, illetve halt meg Shakespeare, emellett ezen a napon ünneplik Barcelonában Szent György napját (aki Katalónia mellett Anglia védőszentje is, és névnapján a katalán férfiak hagyományosan virágot adnak a szeretett nőnek, aki könyvvel hálálja meg a figyelmességet).
A 2011-es induláskor még csak Nagy Britannia és Írország területén rendezték meg, idén már az Egyesült Államok és Németország is megtartotta a könyvek ünnepét, így ebben az évben már majdnem 80 000 ember osztott ki több mint két és fél millió könyvet a négy országban. Az egyénileg kiosztható példányszámot huszonötről húszra csökkentették, logisztikai okokból. Az idei évben Angliában 2286 könyvtár jelentkezett a programban való részvételre mint könyvelosztó hely, ami az angol könyvtárak több mint 90%-a, valamint további 630 könyvesbolt, közöttük az egyik legnagyobb, a Waterstones teljes hálózata is csatlakozott a terjesztéshez. A statisztikák szerint a könyvtárak nagy része jövőre is részt kíván venni a programban, és nagyon hasznosnak ítélték a kezdeményezést, szerintük mind a könyvtárak, mind az olvasók profitáltak a rendezvényből. A könyvesboltok már nem olyan nagy számban találták a saját szempontjukból hasznosnak a rendezvényt, de még így is több mint a fele sikeresnek ítélte, aminek az oka talán az lehetett, hogy a könyvek nagy részét könyvtárakból hozták el az önkéntesek.
A kiválasztott szerzők között klasszikusok, híres kortársak vannak leginkább, de megtalálható pár kevésbé ismert alkotó is. Az adományozó olvasóknak a húszas listából kiválasztott, általa már olvasott és szeretett könyvet kell terjeszteni, megindokolva a döntést hogy miért az adott könyvet terjesztené, és hogy a segítők olvasási spektruma még nagyobb legyen, így a művek nem csak a szépirodalom, de a krimi, bestseller, ezotéria műfajokból is kikerülhetnek. Az olvasók elküldhetik a tíz legkedvesebb könyvet, amit látni szeretnének a listán, és azok közül a legtöbb szavazatot begyűjtő könyvek százas listájából választja ki a húsz alkotó egy-egy munkáját egy tizenhét főből álló bizottság, akik között vannak kiadó igazgatók, tévés személyiségek, írók, és két korábbi önkéntes is. Adományozó bárki lehet, aki kitölti és visszaküldi a jelentkezési lapot a kiírt határidőn belül, és alkalmasnak találják a pozícióra. Az idei évben több mint 17 ezer ember adott könyvet Angliában. 18% felett volt a háziasszonyok aránya, 16 % állami szektorban dolgozik, 15% kétkezi munkás. Egy másik felmérés szerint a jelentkezők közül 24% semmilyen végzettséggel nem rendelkezik, tehát elmondható, hogy nem a művelt réteg akart még egy ingyen könyvhöz jutni. Az adományozók köre évről-évre bővülni látszik, és az ötletgazdák egy településről csak egy embernek adnak lehetőséget a terjesztésre, ezzel biztosítva, hogy minél nagyobb részét fedje le az országnak az akció. Az adományozó maga dönti el, hogy kinek adja a maga 20 példányát, a honlap szerint a leggyakoribb az osztálytársak, barátok, család, munkatárs, illetve a börtönökben, kórházakban az adományozó környezetében élő emberek. Olvasható pár szép kis történet arról, hogy hová jutottak el a könyvek. Nekem az egyik kedvencem az volt, amikor az egyik adományozó egy arab férfinak adott egy kötetet, aki megkérte, hogy várjon egy pillanatot, és mondta, hogy ha az adományozó is odaadta a kedvenc könyvét, akkor ő is szeretné a saját kedvencét odaadni. A zsebéből előhúzott egy kis Koránt, és az adományozó nőnek adta ajándékba, majd ezek után megállapodtak abban, hogy nem tudják elolvasni az egymástól kapott könyvet, de azért adni jó, felemelő érzés. Olvashatunk történeteket az afgán frontra kerülő könyvekről, testépítők közé merészkedő vékony nőről, aki félve adta át a könyveket, hostelekben lakó, illetve hajléktalan fiatalkorú szülőkről, akik még soha nem olvastak végig egy könyvet sem, és sok más történetet, melynek mind az a mondanivalója, hogy a könyv érték, és minél szélesebb közeggel kell megismertetni az olvasás élményét. Éppen emiatt a rendezvény sikerrel tudott idén Németországban és az Egyesült Államokban is terjeszkedni, és várják más országok jelentkezését is a programba. Amiben tudnak, segítenek, hasznos tanácsokat adnak a tervezéshez, lebonyolításhoz, nemzetközi cégeket is belevonva a terjesztésbe.
A teljes programban mindenki máshogyan jár jól. A kiadók, nyomdák saját pénzen adják ki a könyveket, de lehet őket támogatni, és a rendezvényre kiadott könyv nagyon jó reklám, ami pozitív véleményt formál az emberekben a cégekről. A kiválasztott szerzők könyvei idáig mindig példányszám növekedést produkáltak a rendezvény után. A könyvtárak, könyvesboltok, mint terjesztési helyszínek támogatóként jelennek meg egy nemes cél érdekében, és még költeniük sem kell rá. A segítő ingyen kap 20 könyvet, amit szeret, és odaadhatja szíve joga szerint bárkinek, és ezzel jót tesz másokkal.
Jövő tavasszal, remélem, Bernhard Schlink: A Felolvasó című könyvét kapom meg! Ha nem, akkor kénytelen leszek magamnak is jelentkezni adományozónak, január végéig még pont van rá időm. Két év múlva pedig örömmel vennék kezembe egy igazán jó könyvet a Nemzetközi Könyvek Magyar Éjszakáján.
Megjelent: ÚKP 2012/12.
Rácz Gergely
