Ha valamit, hát a regényírást egészen biztosan nem siette el az idén nyolcvanéves Umberto Eco. Már közel járt az ötvenhez, amikor A rózsa neve napvilágot látott, és gyökeresen átformálta a történelmi krimi műfaját.
Majd jött szép sorjában a más és más történelmi korra és irodalmi műfajra rímelő Foucault-inga, A tegnap szigete, a Baudolino és a Loana királynő titokzatos tüze. Mindezidáig hiányzott Eco válasza a XIX. századi feuilleton-regényekre, de az idén már magyar nyelven is megjelent (ezúttal is Barna Imre kiváló fordításában), A prágai temető című regényéről maga Dumas – a regény egyik szereplője – is egészen biztosan csak elismerően nyilatkozna. Eco alighanem a világirodalom egyik leggyűlöletesebb alakját teremtette meg a regény főszereplője és egyetlen kitalált karaktere, Simone Simonini személyében, aki a finom falatokon kívül gyakorlatilag mindent és mindenkit megvet. Gyűlöli magát, gyűlöli a nőket, a papokat, a németeket, a franciákat, az olaszokat, de a legmegátalkodottabban a zsidókat kívánja a pokolba, élete főművét, a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiként elhíresült, évtizedeken át érlelt, csiszolgatott írását is az ellenük folytatott harca részeként alkotja meg. Itt tegyük is rögtön hozzá, hogy Simonini hamisító, karrierjét olyan okiratok hamisításával kezdi, amelyeknek csak valamilyen banális hiba folytán veszhetett nyomuk, és hamarosan az olasz, majd a francia, német és orosz titkosrendőrségek besúgójává és oszlopos tagjává válik, minderre naplójából derül fény.
A Foucault-ingával ellentétben A prágai temetőben már nem is kérdés, hogy léteznek-e összeesküvés-elméletek, ezek keletkezését rekonstruálja Eco a XIX. századi kalandregények helyenként kissé túlzásba vitt, de felettébb szórakoztató és elgondolkodtató parafrázisában.
Európa, 3600 Ft
Majd jött szép sorjában a más és más történelmi korra és irodalmi műfajra rímelő Foucault-inga, A tegnap szigete, a Baudolino és a Loana királynő titokzatos tüze. Mindezidáig hiányzott Eco válasza a XIX. századi feuilleton-regényekre, de az idén már magyar nyelven is megjelent (ezúttal is Barna Imre kiváló fordításában), A prágai temető című regényéről maga Dumas – a regény egyik szereplője – is egészen biztosan csak elismerően nyilatkozna. Eco alighanem a világirodalom egyik leggyűlöletesebb alakját teremtette meg a regény főszereplője és egyetlen kitalált karaktere, Simone Simonini személyében, aki a finom falatokon kívül gyakorlatilag mindent és mindenkit megvet. Gyűlöli magát, gyűlöli a nőket, a papokat, a németeket, a franciákat, az olaszokat, de a legmegátalkodottabban a zsidókat kívánja a pokolba, élete főművét, a Cion bölcseinek jegyzőkönyveiként elhíresült, évtizedeken át érlelt, csiszolgatott írását is az ellenük folytatott harca részeként alkotja meg. Itt tegyük is rögtön hozzá, hogy Simonini hamisító, karrierjét olyan okiratok hamisításával kezdi, amelyeknek csak valamilyen banális hiba folytán veszhetett nyomuk, és hamarosan az olasz, majd a francia, német és orosz titkosrendőrségek besúgójává és oszlopos tagjává válik, minderre naplójából derül fény.
A Foucault-ingával ellentétben A prágai temetőben már nem is kérdés, hogy léteznek-e összeesküvés-elméletek, ezek keletkezését rekonstruálja Eco a XIX. századi kalandregények helyenként kissé túlzásba vitt, de felettébb szórakoztató és elgondolkodtató parafrázisában.
Európa, 3600 Ft
