Szentes Zsófia: Vágyak tengerében

Vágyak tengerében,
nyugodt szirtek alján,
búsan fodrozik a megpihent jövő.
A múlt megtépázott bugyrában,
forrongva gőzölög az elmúlt esztendő.
Szilaj szelek útra kelnek,
viszik tovább a vad álmokat,
halkan morajlik a gyöngyöző tenger,
habjai elnyelik a kimondott átkokat.
Fényesen száguld a sok szivárvány
színű hal, szabadságtól terhesen sikongva
élvezik a lét minden egyes percét,
a napfénytől sugárzón ragyogva,
délceg testét rögtön fölismernéd.
Mikor az est leszáll,
csendesebben a félhomályban száguldnak,
nem értik ők meg soha,
hogy vágyaik a habokban zárulnak.