Pádár Martin: Meghaltam

Szakadó eső, sírnak a lelkek.
Ezernyi könnycsepp, a holtak felkelnek.
Az átázott föld, mint gyermeknek a bölcső.
Sűrű a köd, halott a költő.

Egy gyenge pillanat, egy ártatlan élet.
Egy utolsó pillantás, mely mindent feléget.
Egy öreg sírkő, kopott felirattal.
Egy lélek keringő, díszes kirakattal.

Dörgő ég, vágtázó lovak.
Fénylő villanás, reszkető fogak.
Eljött értem, ez szemben a halál.
Hallja léptem, itt van, megtalál.

Nyújtja kezét, magával ragad.
Reszketek, kezéhez sok vér tapad.
Egy békítő fény szól, hívogat.
Ragyogó örvény, az úr bólogat.