Pannika egy pöttöm mosolygós leányka,
Mindenki imádja az egész családba.
Mikor két kis piszke lábán elkezdett ő járni,
A szíve mindenkinek elkezdett dobogni.
Lassan ballag anyukához a kis drága,
Macival a kezében előtte állva
Elkezdi mondani, mi az ő gondja,
Éhes és szomjas a picike lányka.
Piros cipőcskéje, piros kis ruhája,
Csinos masnikája, mind illik hozzája,
Macija a kezében nézd, olyan édes!
Mint két szeme, mosolya, olyan szép fényes.
Kicsi ő még ahhoz, hogy megértse,
Mi az anyja bánata őérte.
Hamar fel fog nőni, és el fog ő menni,
Itt hagyja anyját egyedül élni.
De aztán meglátogatja őt néha,
Segít ő, segít majd neki valahára
Nem csillog majd rajta régi kis cipője,
De lesz majd neki egy szép szeretője.
Unokákat hoz majd régi lakásába,
Ott másznak majd fára, a kedves diófára.
Fára bizony fára, a régi diófára,
Amit régen együtt ültetett ő és édesanyja.
Elment már az idő, ki hitte volna,
Hogy ilyen gyorsan elváll ő és anyukája
De az idő vissza nem megy már korábbra,
Mikor Pannika kicsi volt, és ott nevelte anyja.
Mindenki imádja az egész családba.
Mikor két kis piszke lábán elkezdett ő járni,
A szíve mindenkinek elkezdett dobogni.
Lassan ballag anyukához a kis drága,
Macival a kezében előtte állva
Elkezdi mondani, mi az ő gondja,
Éhes és szomjas a picike lányka.
Piros cipőcskéje, piros kis ruhája,
Csinos masnikája, mind illik hozzája,
Macija a kezében nézd, olyan édes!
Mint két szeme, mosolya, olyan szép fényes.
Kicsi ő még ahhoz, hogy megértse,
Mi az anyja bánata őérte.
Hamar fel fog nőni, és el fog ő menni,
Itt hagyja anyját egyedül élni.
De aztán meglátogatja őt néha,
Segít ő, segít majd neki valahára
Nem csillog majd rajta régi kis cipője,
De lesz majd neki egy szép szeretője.
Unokákat hoz majd régi lakásába,
Ott másznak majd fára, a kedves diófára.
Fára bizony fára, a régi diófára,
Amit régen együtt ültetett ő és édesanyja.
Elment már az idő, ki hitte volna,
Hogy ilyen gyorsan elváll ő és anyukája
De az idő vissza nem megy már korábbra,
Mikor Pannika kicsi volt, és ott nevelte anyja.
