Komor Bianka: Érzések

Versekben fejezem ki, hogy mit érzek irántad,
Ha szemedbe nézek a szívem titkokat is kirángat.
És a tollam mögött rejtőzik lelkem tükre,
Mondd, hogy emlékszel még kihűlt szerelmünkre.

Másodpercekben kifejezett szebbnél-szebb pillanat,
Régen mikor öleltél azt hittem mindig így marad.
Emlékeink kavarognak még mai napig bennem,
De minden köddé vált mikor az életben elvesztem.

Egyszer minden véget ér, ezt megtanultam ezerszer,
De mit mindig emlegettem, sohase felejtsd el.
Szerelmünknek levelei lehulltak a fánkról,
Emlékezz a szavakra, mik elszálltak a szánkról.

Kérlek karolj fel, mint megsebzett gyermeket,
Legyél velem kedves, mert én is az leszek.
Dajkálj még egy kicsit, érezzem a szereteted,
Ne törj össze soha, ne áztassa könny szemeidet.

Mikor csepp kopog majd kabátodnak ujján,
Majd, ha meg sem ismersz és úgy mész el az utcán.
Jusson eszedbe, az egy szerelmes szív könnye,
Rám nézel. Igen, van a bánatnak viselője.

Szomorúság gyere, szokásodhoz híven,
Jössz mindig, majd beköltözöl a szívbe.
Hisz tudom nem hagysz ki áldozataidból,
Soha sem adsz az áldott boldogságból.

Ha végleg elviszel majd a bánatnak földjére,
Szívem hiány tölti el, mikor eszembe jut emléke.
Mondd meg szerelmemnek, hogy szeretem még,
És szívem mindörökké csak miatta ég.