Millei Lajos: Egyre többen vagytok

Temetőkapuban elfogultan állok.
Egyre többen vagytok rokonok, barátok,
kik a múló létet csendre cseréltétek,
s örökre pihenni végleg idetértek.

Az élet folyója nem zúg nektek többé,
álmotok hitele szertefoszlott köddé.
A májusi szellő teremtő éneke
nem hoz megújulást: elszállt az ihlete.

Sok fontos gondolat és tettre kész álom
nyugszik itt a földben, egy-egy virágágyon.
A sóhaj ereje megrekedt a földben,
szimbólummá sorvadt mindegyik sírkőben.

Egyre többen vagytok, s míg zajong az élet,
Ti már ünneplitek az örök sötétet.
Halottak napján millió gyertya lángja
lobogtatja hitét szerte a világba.

Mi nektek fontos volt, azt mi visszük tovább,
elárvult gyermekek, felnövő unokák.
Halhatatlan lelkünk így fordul termőre,
lélekláng boruljon minden temetőre.