Dermesztő szél fúj
sötét felleget.
Magam vagyok,
s jajomra nincs felelet.
Kiáltanék,
de a szó bent reked.
Két erős válladra
hajtanám fejemet,
de már nem lehet,
már nem lehet...
Hó lepi be az
elárvult tereket.
Üres a kispad,
hol együtt
álmodtunk éveket.
Fájdalom kergeti
bennem a perceket.
Két erős válladra
hajtanám fejemet,
de már nem lehet,
már nem lehet...
sötét felleget.
Magam vagyok,
s jajomra nincs felelet.
Kiáltanék,
de a szó bent reked.
Két erős válladra
hajtanám fejemet,
de már nem lehet,
már nem lehet...
Hó lepi be az
elárvult tereket.
Üres a kispad,
hol együtt
álmodtunk éveket.
Fájdalom kergeti
bennem a perceket.
Két erős válladra
hajtanám fejemet,
de már nem lehet,
már nem lehet...
