Linette Iron: réten állva

kimentem a rétre,
látva láttalak téged.
magányos voltál,
egy szót sem mondtál,
csak néztél előre, egyenesen.
nélkülem is boldogan lélegzel.
nem hiányzom. nem fáj,
csak elrejtem szívem sarkán át,
a feledés bűntelen résébe.
már nem várok rád kétségbe esve.
fűben, gazban, szenvedésben...
egyedül mosolygok, mert létezel.