Támadó szél kócolja hajam,
Magával hozza illatodat.
De hiába nézek jobbra-balra,
Sehol nem talállak!
Lakhelyed ismerem,
Szívembe költöztél örökre.
Csak azt nem értem, Kedves!
Haza már nem jössz sosem?
Emlékeim zavarában,
Nem látom valóságomat,
Érzelmeim sokasága
Képzetem eltorzítja.
S a porszemek felkavarodnak,
Elbambult szemembe suhannak.
Kényszerítve, hogy lehunyjam,
Akkor is csak téged látlak.
Elhomályosul előttem minden,
Könnybe lábadt fáradt szemem.
Még ha már nincs is ott benne,
Érzem, megmaradt a helye!
Csak dörzsölöm tovább,
Hadd távozzon már!
Pedig elterült a vérág,
Ott van! Mert érzem és még fáj!
Magával hozza illatodat.
De hiába nézek jobbra-balra,
Sehol nem talállak!
Lakhelyed ismerem,
Szívembe költöztél örökre.
Csak azt nem értem, Kedves!
Haza már nem jössz sosem?
Emlékeim zavarában,
Nem látom valóságomat,
Érzelmeim sokasága
Képzetem eltorzítja.
S a porszemek felkavarodnak,
Elbambult szemembe suhannak.
Kényszerítve, hogy lehunyjam,
Akkor is csak téged látlak.
Elhomályosul előttem minden,
Könnybe lábadt fáradt szemem.
Még ha már nincs is ott benne,
Érzem, megmaradt a helye!
Csak dörzsölöm tovább,
Hadd távozzon már!
Pedig elterült a vérág,
Ott van! Mert érzem és még fáj!
