Szalóczi Balázs: Emlékeim

Szemed csillanását,
Mosolyod villanását,
Arcod pírját,
Lényed varázsát
Hiába láttam, s csodáltam,
Emlékét szertefoszlatta az idő,
Mint pirkadatkor a felkelő
Nap sugarai az éji ködöt.
S már hiába keresem emlékeim között,
Elveszett, mint egy madár szívszorító dala,
Belefulladva a motorzajba.

És hiába láthatok rólad képeket,
Melyek hideg merevségükben
Hivatottak mutatni Téged,
Azokat hiába fürkészi réveteg
Tekintetem, nem láthat Téged,
Hisz nincs rajtuk csodás lényed.

Az érzés maradt csak,
Mely már rég nyugton nem hagy,
S mely szívembe égett,
Hogy szerelek Téged.