Kustra Ferenc: Őszi árnyékom is becsapott

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál.
Éppen fölém hajol az ősz,
Széllel... süvít, nyarat lefőz.

Én csak vágytam... süssön rám a nap.
De fénye, min jött... tükördarab.
Árnyékom is becsapott,
Mindig csak mögöttem volt.

Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem,
Hogy nyáron hideget éreztem...
Majdnem mind a hatvanháromszor?
Életemben, bizony jó párszor.

Vágytam pedig élet melegségére...
Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre,
Legyen boldog... úgy minden másnap,
De csak hamisan sütött rám... nap...

A karmámban nincs ilyen.
Mi benne van, semmilyen!
Napsütötte élet... vágyálmom,
A ború alatt csak kínlódom.

Elszállt a nyár, elfutottál,
Elmentél és jól elhagytál,
Magad mögött borút hagytál,
Úgy tűnik, hogy nem is voltál...