Találkoztam a tíz éves önmagammal
Ő hintázott, én néztem. (Haraggal).
Hogy lehet, hogy ebből a csillogó szemű
Sötétszőke lányból így áradjon a derű,
A gyermeki, mindennél igazabb boldogság?
Ez ellen van hatásos orvosság?
Odamentem hozzá, hogy megmondjam neki,
A világ nem szép hely, nem teheti
Meg, hogy mindenkit szívből szeressen
Mert akkor el kell viselnie, hogy pofára essen.
Csalódni fog mindenben amiben most hisz
Mert az embereken a mosoly, nem igaz, csak dísz.
De mikor leültem mellé a hintára,
Eszembe jutott gyermekkorom naiv világa
Egy szó sem jött ki a torkomon, csak sírtam,
Tíz éves önmagam felvilágosítani-nem bírtam...
Ő megfogta a kezem, és adott egy zsepit
Én meg erőt vettem magamon megint.
Elmeséltem neki, feláldozva emlékeimet,
Hogy szívemet az évek hogy keményítik meg.
A felhő nincs cukorból, és csokiból a házak,
Hogy vannak akik éhesek, és vannak akik fáznak.
Álmaink nem válnak maguktól valóra,
Horgászhatsz, de te akadsz a saját horgodra.
Vártam Tőle a szomorúságot, csalódást, együttérzést,
De Ő nem tett föl, csak egy rövid kérdést.
"Te tök hülye vagy?" Ennyit kérdezett. Ledöbbentem.
De kifejtette gondolatait ennél kicsit bővebben:
"A nap süt, az ég kék, a szíved képes szeretni,
Mit gondolsz, mi kell még? nem elég ennyi?
Ő hintázott, én néztem. (Haraggal).
Hogy lehet, hogy ebből a csillogó szemű
Sötétszőke lányból így áradjon a derű,
A gyermeki, mindennél igazabb boldogság?
Ez ellen van hatásos orvosság?
Odamentem hozzá, hogy megmondjam neki,
A világ nem szép hely, nem teheti
Meg, hogy mindenkit szívből szeressen
Mert akkor el kell viselnie, hogy pofára essen.
Csalódni fog mindenben amiben most hisz
Mert az embereken a mosoly, nem igaz, csak dísz.
De mikor leültem mellé a hintára,
Eszembe jutott gyermekkorom naiv világa
Egy szó sem jött ki a torkomon, csak sírtam,
Tíz éves önmagam felvilágosítani-nem bírtam...
Ő megfogta a kezem, és adott egy zsepit
Én meg erőt vettem magamon megint.
Elmeséltem neki, feláldozva emlékeimet,
Hogy szívemet az évek hogy keményítik meg.
A felhő nincs cukorból, és csokiból a házak,
Hogy vannak akik éhesek, és vannak akik fáznak.
Álmaink nem válnak maguktól valóra,
Horgászhatsz, de te akadsz a saját horgodra.
Vártam Tőle a szomorúságot, csalódást, együttérzést,
De Ő nem tett föl, csak egy rövid kérdést.
"Te tök hülye vagy?" Ennyit kérdezett. Ledöbbentem.
De kifejtette gondolatait ennél kicsit bővebben:
"A nap süt, az ég kék, a szíved képes szeretni,
Mit gondolsz, mi kell még? nem elég ennyi?
