Kishonthy Csilla: Korona

Adnék neked valamit,
hisz lassan betöltöd a hatvanat;
mondják, maradandót szokás adni,
megkoronázni az ősz hajszálakat.

Én a magam útját néhány éve járom,
jártam a szegénynél, láttam gazdagságot,
s bár lábnyomom a tiédbe süllyed,
ajándékod nem találom.

Mert a szép nem volt maradandó,
a gazdag nem volt elég értékes,
a szegénynél mindig egy-egy
darabot hagyok belőlem.

Most itt állok üres kézzel,
de a szívem teli,
mit mondanék, tán dal játszhatná el,
gondolataim az ég jól ismeri.

Fogadj hát, kérlek, így,
akár a feketét vagy a fehéret,
maradandó legyen az ölelésem,
koronád a szeretet.