Jöttem hozzád számon hordott szóval,
hogy szórjam taktussal, padlásomról port verő sorssal,
meleg vágyammal világítva meg eléd a tervet,
hogy titkom így peckeljen lángot, s nyisson benned szemet.
Gyanútlan napra ébredsz fel ma,
ébren voltak a lámpák, ébren a vér, toll és a tinta,
de ha olvasol se tudod, hogy te vagy a térben a középívem,
te vagy a rádióban minden mennyiségben.
Régen játszott szemeknek szemem őrzőt,
te vagy a pont amibe áll a tű, és nagyot ásít a körző,
lélek kavicsom testem könnyezője,
szemeimből kitáncolva néha, emléknyi földi helyet tölt be.
Új hittel jöttem, s megyek el tán kopottan,
ott volt az Isten a piros égboltban,
új hittel jöttem, pirosban,
szólni pár szót, szórni g-mollban.
Nézz rám! Balga sorsban, balga sorban állok,
érzek, bár az érzések olykor föl-le mozgatható cipzárok,
még nevedet sem tudom, de: Augusztusnak hívlak,
mert ez évszakban az égen új jövendőt csillagokkal írnak.
hogy szórjam taktussal, padlásomról port verő sorssal,
meleg vágyammal világítva meg eléd a tervet,
hogy titkom így peckeljen lángot, s nyisson benned szemet.
Gyanútlan napra ébredsz fel ma,
ébren voltak a lámpák, ébren a vér, toll és a tinta,
de ha olvasol se tudod, hogy te vagy a térben a középívem,
te vagy a rádióban minden mennyiségben.
Régen játszott szemeknek szemem őrzőt,
te vagy a pont amibe áll a tű, és nagyot ásít a körző,
lélek kavicsom testem könnyezője,
szemeimből kitáncolva néha, emléknyi földi helyet tölt be.
Új hittel jöttem, s megyek el tán kopottan,
ott volt az Isten a piros égboltban,
új hittel jöttem, pirosban,
szólni pár szót, szórni g-mollban.
Nézz rám! Balga sorsban, balga sorban állok,
érzek, bár az érzések olykor föl-le mozgatható cipzárok,
még nevedet sem tudom, de: Augusztusnak hívlak,
mert ez évszakban az égen új jövendőt csillagokkal írnak.
