Falevelek sárguló vásznán
arcképcsarnok sápadt fényei,
mintha őseim arcát is látnám,
bár kapcsunkat rozsdálló idő eszi.
Emlékezni, megtisztelni jöttem
a család minden rokonát,
hétköznapoktól elszökötten,
feledni e világ nyüzsgő zaját.
Mindszentkor szép a sok virág...
léleklángok mécsfényénél villan
egy-egy emlék, majd halkan imák,
de az áhítat olykor elillan.
Biznisz neszei ülnek a csendre.
Árust mintha én is láttam volna,
de ilyenkor az ember
édességért miért sorolna?
...
Pár szál virág kezemben,
kertünk ajándékát hoztam,
megtalálom a fenyővel szemben
az urnafülkét, elhagyottan.
Hideg márványlapon nevek,
anyát, apát, érzést rejt a sír,
emlékeink bennem elevenek,
lelkünk mi-mindent kibír.
Parcellák szűk ösvényeit járom,
felkeresem a néma hantokat,
megidézek egy idill világot,
hol együtt nevettünk sokat.
Újraéled ismert alakjuk, játék,
és gondtalan gyermekké válok.
Békesség - mi mást kívánnék,
de a hiányból kiutat nem találok.
arcképcsarnok sápadt fényei,
mintha őseim arcát is látnám,
bár kapcsunkat rozsdálló idő eszi.
Emlékezni, megtisztelni jöttem
a család minden rokonát,
hétköznapoktól elszökötten,
feledni e világ nyüzsgő zaját.
Mindszentkor szép a sok virág...
léleklángok mécsfényénél villan
egy-egy emlék, majd halkan imák,
de az áhítat olykor elillan.
Biznisz neszei ülnek a csendre.
Árust mintha én is láttam volna,
de ilyenkor az ember
édességért miért sorolna?
...
Pár szál virág kezemben,
kertünk ajándékát hoztam,
megtalálom a fenyővel szemben
az urnafülkét, elhagyottan.
Hideg márványlapon nevek,
anyát, apát, érzést rejt a sír,
emlékeink bennem elevenek,
lelkünk mi-mindent kibír.
Parcellák szűk ösvényeit járom,
felkeresem a néma hantokat,
megidézek egy idill világot,
hol együtt nevettünk sokat.
Újraéled ismert alakjuk, játék,
és gondtalan gyermekké válok.
Békesség - mi mást kívánnék,
de a hiányból kiutat nem találok.
