Aznap nyugatról kelt a nap,
és torz mosollyal nagy göröngyös arcán
csak vigyorgott a földi hangyák harcán,
amint a fűben héroszt játszanak.
És minden másképp lett, mint azelőtt:
az ég ölén felhőtlen szél visongott,
az oxigén meg szétmarta a torkot,
és vitte-vitte-vitte az erőt.
A gondolat meg járt csak körbe-körbe,
és rám- és rámszólt: "Törpe, törpe, törpe!
Hát istenségnek képzelted magad?
Hiába voltál éber álmú testőr,
most látnod kell: a kín-gyötörte testből
a fájdalom még utolsót harap."
Meredten néztem ernyedő kezére,
és ekkor épp a delelőre érve
harangzúgással kialudt a nap.
és torz mosollyal nagy göröngyös arcán
csak vigyorgott a földi hangyák harcán,
amint a fűben héroszt játszanak.
És minden másképp lett, mint azelőtt:
az ég ölén felhőtlen szél visongott,
az oxigén meg szétmarta a torkot,
és vitte-vitte-vitte az erőt.
A gondolat meg járt csak körbe-körbe,
és rám- és rámszólt: "Törpe, törpe, törpe!
Hát istenségnek képzelted magad?
Hiába voltál éber álmú testőr,
most látnod kell: a kín-gyötörte testből
a fájdalom még utolsót harap."
Meredten néztem ernyedő kezére,
és ekkor épp a delelőre érve
harangzúgással kialudt a nap.
