A Hungarovox Kiadó és a Magyar
Írószövetség tisztelettel és szeretettel meghívja Önt, kedves
Hozzátartozóit és Barátait az alábbi könyvek bemutatójára
BIRTALAN FERENC:
Trubadúrének (versek)
Ismerteti: SZEPES ERIKA irodalomtörténész, író
CZIGÁNY ZOLTÁN: Az utolsó mondat (Válogatás a szerző írásaiból)
Ismerteti: CSUKÁS ISTVÁN író, költő
Moderátor: KAISER LÁSZLÓ költő, író, a Hungarovox Kiadó vezetője
Közreműködik:
STARK GÁBOR előadóművész és a STRÓFA EGYÜTTES
Helyszín:
a MAGYAR ÍRÓSZÖVETSÉG KLUBJA
– Budapest VI., Bajza u. 18. I. emelet.
Időpont:
2012. november 6. (kedd) 18 óra
Nagy Dorka rész-recenziója a kötetről
Tizenharmadik könyv. A vacsoraasztalánál
is tizenhárman ültek. Kérdés, hogy mi van ezután. Birtalan Ferenc
bebizonyítja, napjaink költészetének utolsó vacsorája után is van
újrakezdés, aranykorát élő költészet.
Energia, fiatalos lendület van az „öregségbe deportált költő” verseiben, ami legyőz kort, betegségeket, a lehetőségek beszűkültségét. Szembeszáll a jól ismert sztereotípiával: az ember hatvan éven túl már nem érezhet szerelmet, lángolást, vágyat. Ez a soha meg nem nyugvás és örökös izzás könyve.
A férfi teremti meg magának a szeretett nőt, építi fel a múzsát, ő varázsol pillangót a lárvából az alkotás és birtoklás gyönyörével. A teremtés után sokféle szerelmi rezdülés, sokféle hozzáállás, alá-fölérendeltségi – vagy éppen egyenrangú – viszony képét formálja meg, megannyi kétséggel, kérdésfelvetéssel, hol óvatosan, árva gyermekként közelítve a szerelemhez, kedveséhez, hol durvábban, szándékosan megfeledkezve önmagáról.
A jelen szemléletét átszövi az esetlegesség, a lehet–nem lehet láz, múlt és jövő relativitásai, a feltételes mód. Az álom- és az évszakversek tovább növelik a kötet mágikus varázsát, mítoszt építve a szerelemnek.
Energia, fiatalos lendület van az „öregségbe deportált költő” verseiben, ami legyőz kort, betegségeket, a lehetőségek beszűkültségét. Szembeszáll a jól ismert sztereotípiával: az ember hatvan éven túl már nem érezhet szerelmet, lángolást, vágyat. Ez a soha meg nem nyugvás és örökös izzás könyve.
A férfi teremti meg magának a szeretett nőt, építi fel a múzsát, ő varázsol pillangót a lárvából az alkotás és birtoklás gyönyörével. A teremtés után sokféle szerelmi rezdülés, sokféle hozzáállás, alá-fölérendeltségi – vagy éppen egyenrangú – viszony képét formálja meg, megannyi kétséggel, kérdésfelvetéssel, hol óvatosan, árva gyermekként közelítve a szerelemhez, kedveséhez, hol durvábban, szándékosan megfeledkezve önmagáról.
A jelen szemléletét átszövi az esetlegesség, a lehet–nem lehet láz, múlt és jövő relativitásai, a feltételes mód. Az álom- és az évszakversek tovább növelik a kötet mágikus varázsát, mítoszt építve a szerelemnek.
