Add tovább


Urrné Nagy Viktória: Mintha

Most úgy teszek, mintha nyári szünet
lenne. Mintha-mintát festek forró kövekre,
krétával mosolygó szájat rajzolok.
Így. Majd elmossák langyos záporok.

Úgy teszek, mintha gyerek lennék újra.
Suhog mellettem egy mintás ruha ujja,
belül régi kék-parázs elindulások,
s a messzeség izzik hűs levendulákon.

Úgy teszek, mintha várnának haza,
rohanok inam szakadva,
s a "hol voltál?" - ijedt, csorba kése
lehull, és karok ölelnek akkor is, ha kések.

Úgy teszek, de már nem vár senki,
és Istenhez kéne beszélőre menni
- így teszek majd egyszer -,
mert szelíden káromoltam magamban, ezerszer.
Megosztás a Google Pluson