Szabó Antalné: Veszély a földünkön

Veszélyes e világ, melyben élünk.
Minden nap egy újabb ajándék.
A földkerekség forog folyvást, szüntelen,
Gyomra tele a nukleáris fegyverektől,
meddig bírja így a terhet nesztelen,
amíg jön egy őrült, ki fesztelen.

Romba dől a szép, a ragyogás?
Hová lesz a FÖLD, a sarjadás?
Minek élünk a földön, ha semmivé válik,
építettünk - fejlesztettünk,
behatoltunk a mindenségbe,
és majd romba dől a csodálatos mindenség?

Nagy ég, Istenünk, kérve-kérünk, ne hagyd,
hogy semmivé váljék a legnagyobb éked,
a díszed-dísze, a legkedvesebb, a FÖLD.
Fogja át ölelő karod szorosan, övezze
északot, keletet, delet és nyugatot,
ne hagyd, hogy semmivé váljék, mit
Isten - ember egyaránt alkotott.