Add tovább


Popovics László: Telik, sosem múlik

Támasza kedves, mindent ígérő,
bágyadtan ring és elvesz?
Bánatra untalan megrekedő,
mohón visszahúzó, lágy erő,
duzzadó kebel, büszke,
hát mindent megtehet ő?

Végtelen? Az lenne hát, s ott várjam
megrekedve ígérő, hű szavát?
Hol kis mutató a nagyhoz ér éppen,
odaér, némiképp vontatott,
nagylelkűen fölé ér szépen,
s egyszer csak meghalok!

Vív Hold, vív Nap, fényes zsoldosok,
nem roskadnak össze?
Lesznek örök harcban másnapok?
Tudjatok és lássatok, hassatok,
zengjen, szava lész megrendítő,
hát ím hallottátok-e?
Hol van, és meddig tart az idő?
Megosztás a Google Pluson