Éjjel kinézve ablakomon,
látok sok ragyogó csillagot.
Ők sem hullajtják könnyeiket,
bár mind csak magányosan ragyog.
Magamba zárom hát bánatom.
Ne lássa senki, mennyire fáj!
Egy könny sem rezdüljön pillámon.
Szélbe szórom szét árvaságom.
Fellázadtam, már nem szenvedek!
Rám tapostak, de én felkelek!
Lesz még enyém valaki szíve,
nem leszek múltamnak hamvvedre!
Lesz valaki, kit szerethetek.
Neki adhatom majd szívemet.
Nem kérek én semmit cserébe.
Csak élhessek a jelenében.
Mindened lehetnék a nincsben.
Állomás a földi létedben.
Színek szivárványa szemedben.
A mindenség az életedben!
látok sok ragyogó csillagot.
Ők sem hullajtják könnyeiket,
bár mind csak magányosan ragyog.
Magamba zárom hát bánatom.
Ne lássa senki, mennyire fáj!
Egy könny sem rezdüljön pillámon.
Szélbe szórom szét árvaságom.
Fellázadtam, már nem szenvedek!
Rám tapostak, de én felkelek!
Lesz még enyém valaki szíve,
nem leszek múltamnak hamvvedre!
Lesz valaki, kit szerethetek.
Neki adhatom majd szívemet.
Nem kérek én semmit cserébe.
Csak élhessek a jelenében.
Mindened lehetnék a nincsben.
Állomás a földi létedben.
Színek szivárványa szemedben.
A mindenség az életedben!
