Pásztor Piroska: Séta

Sétál,
tompa fényű szemekkel
a kockás követ nézi,
motyog magában:
itt még a fényen is rács van.
A kilincs kívülről nyílik,
őt védik, s bár sokan nem hiszik,
neki a grízes tészta is ízlik,
igaz nem sokat ad a kajára,
de itt vigyáznak, ne emeljen
senki kezet reája,
s ő sem saját magára.
Kintről a rács mögötti
élet furcsa,
bentről őrültnek tűnik az utca,
az ablakban kíváncsi vadgalamb,
bent csend, kint sok-sok furcsa hang,
a madárnak adja kenyere felét,
nem a héját, a belét,
kitárja felé tenyerét:
csak bizalmat adj cserébe.
Megosztás a Google Pluson