Nagy Sándorné: Elmúlt ifjúság

Este, ha ragyognak
a csillagok,
előfordul olykor,
hogy rád gondolok.

Vajon hogy vagy?
Mi lehet veled?
A hajad is már
hófehér lehet.

Ugye emlékszel még
a szép időkre valahol?
Bárhová sodort is az élet,
bárhol is lakol.

Szép volt a barátság,
de ez már álom,
elmúlt, elrepült messze
az ifjúságunk.

A sok vidámság,
önfeledt nevetés,
a fiatalságtól volt
olyan mesés.

Hát, biz az idő
eljárt felettünk,
egyszer mindnyájan
megöregszünk.

A fiatalságra emlékezni jó,
akkor is, ha elment az a hajó.
Egy másikról integetünk: hahó!
Ég veled, ifjúság, helló!