Domonkos Erzsébet: Ősz

Hulló falevelek takarják be
a megsárgult gondokat.
Pompázó Ősz ül már
a folyóparton.

Hűvös széllel suhan el
pár megőszült gondolat,
s a folyó hullámain
megbotlik az Alkony.

A régebbi Őszök már
nagyon messze járnak.
A távolodó évek
nem néznek vissza.

Fájó pillanatok még
gyógyulásra várnak,
s vénülő szemem a
bágyadt sugarakat issza.