Grán János: A szerelem formái

Éltél
tele élettel éltél
s még szeretlek úgy,
mintha nem múltál volna el
üres halállal, s belém nem
költözött volna
ború

Néztelek napokon, éjjeleken
könnyes szemmel néztelek
de már csak mint hajótörött
a végtelen tengert, mi eddig
életet adott, de most valamit
valamit végleg, végleg eltörött

S
a reggel,
mikor együtt
ébredünk majd, mert
melletted lesz nyughelyem,
lesz az első igazán szép ajándék,
a valaha volt leggyönyörűbb reggelem