Bera Irén: Bánatvirágom...

Bánatvirágom
szürke,
nem fekete,
nem fehér.
Ravatalom
tompa fénye,
szégyenkező
gyertyafény.
E cseppnyi
világ
veled marad,
hogy
emlékemet őrizze.
Kristályfényű
életedet
mindenkitől
megvédje.
Ha fáj
az élet,
fejfámat
öleld át,
fenyőillat
lesz a karom,
a távolság
ködén át.
Halmom éke
árvalányhaj,
s egy
magányos
fakereszt,
szíved
nyugalmát
akkor leled,
ha
keresztünk
kettős lesz.