zsibbadjon vérré a szélben minden érett gondolat,
nyíljon meg a pokol tornáca, s engedjen ki tüzes lángokat,
Héraklész, éledj, barázdát szánts Hadész szemében,
nekem mutass utat, és tudasd a világgal itt a pillanat,
akinek hite van, hallja,
akinek lelke van, értse,
és Te,
te, gyáva ember,
ki ott kopogsz álmaimban,
és csókká simulsz a szentiváni éjjelen,
te, aki elloptad tőlem a nyugodt éjszakákat,
és keserű tömlöcödben fogva tartod a szívem,
ó, te, szívtelen,
hát jól figyelj, és érezd,
a semminek látlak és a mindennek nézlek,
s míg füledben a légnyomás tarka tömlőkön dobol,
azt mondom neked, amit Isten a halálod napján mondani fog:
Hallgassatok, angyalok, most a csend dalol...
0 Megjegyzések